Furcsa érzések kavarognak bennem. Egyik pillanatban tök jó minden a másikban meg már totál magamba zuhanok. Miért? Mi változik se perc alatt bennem? Most nem vagyok tisztában a dolgokkal. Vannak amiket nem értek, vannak amiket nem is akarok érteni. Úgy irigylek másokat, olyanokat akiknek gondtalan az életük, vagy azokat akik nem éreznek semmit, akik közömbösen szemlélik az életet, olyan embereket akik nem várják a csodát, mégis megtörténik velük. El akarom érni a céljaimat. De nem tudok érte tenni semmit. Nem akarok. Félek. Ha teszek érte, de nem kapok útmutatót, hogy ez most jó vagy nem, és ha nem jó, ha rossz irányba megyek és nem találom a visszautat? Amikor a jövőmről kérdeznek a könnyek egymás után cikáznak végig arcomon, mert nem tudom mi lesz. Csak terveim, csak álmaim vannak. Elméletben születnek meg bennem ezek, de a gyakorlatban inkább mindent feladok. Azt hiszem ez a probléma forrása.
Alice ; 2010 Jun 29
|